Matthew Devron - the real killer

♀ Matthew Abraham Devron ♂



« You know I'm not one to break promises
I don't want to hurt you but i need to breathe... »

♬ Alex Clare - Too close ♬ *

ADATOK

Név: Matthew Abraham Devron
Becenév: Matt
Kor: 18 + 132
Születési hely, év: Olaszország (Milánó)
Nem: férfi
Családi állapot: /komplikált, köszönhetően Leah Collins-nak
Csoport: diák
Faj: vámpír
Anya: Amelia Wilkinson | elhunyt jó pár évvel ezelőtt | jó kapcsolatot ápoltunk egymással világ életünkben
Apa: Gerard Devron | elhunyt | sosem éreztem igazán, hogy szeretne, pláne, hogy büszke lenne rám!
Testvér(ek): Ezra Devron | 150 éves, akárcsak én | gyerekkorunkban jó kapcsolatot ápoltunk egymással, Leah azonban tönkretette köztünk azt a szoros testvéri köteléket... néha úgy gondolom, hogy nem éri meg harcolni a fivéremmel egy nő miatt
Egyéb hozzátartozó: Leah Collins | 217 éves | teremtőm és egyben a nő, akibe teljes testsúlyommal beleestem. Fogalmam sincs, miért vonz ennyire ez a kacér fruska, főleg még ennyi év után is, de képtelen vagyok lemondani róla.

TULAJDONSÁGOK

Személyisége: Az emberek többsége nem szimpatizál életstílusommal, csak mert vámpírként viselkedek, nem úgy, mint egy semmirekellő papucs, akit bárki bármikor az orránál fogva vezethet. Nem. Rosszul mondom... az emberek - már amelyik tud egyáltalán a titkomról - azért utálnak, mert embereket ölök és nem valami vacak mókusvéren élek, ami hagy tegyem hozzá, korántsem olyan laktató, mint emberek vénájából szipolyozni az édes, bíbor színű nedűt. Próbáljanak meg tofun élni! Ennyit erről.
Régen kedves voltam. Megértő. Talán még érzékeny is, de ebbe lenne beleszólásom azok számára, akik ezt állítják. Régen sok mindent nem tudtam, sok mindent nem ismertem és nem voltam tisztában a ténnyel, hogy csak úgy érvényesülhetünk a világban, ha eltaposunk mindenkit, aki az utunkba próbál állni. Ezt teszem jelenleg is, kivéve az édes kis öcsémet, akit bármennyire is akarok, nem tudok félrelökni. A Devron vér... a közös múlt... a közös emlékek... egyszerűen kiakasztó, hogy így tudnak befolyásolni a vele töltött évek és a rokoni kapcsolat. Szeretem, na, attól függetlenül, hogy nem hangoztatom valami sűrűn és hogy épp az ellenkezőjét mutatom.
Az élvezeteknek élek, bár hülye lennék elhallgatni Leah elől, mennyire rajongok érte. Nem vagyok rest kimutatni érzéseimet a közelében, de minél inkább látom, hogy játszadozik velünk, annál jobban kezdek undorodni tőle és szinte kétségbeejt a gondolat, hogy százakárhány évet pocsékoltam valakire, akit ennyire nem érdekelnek mások érzései. Sokban hasonlítunk egymásra, és épp ez az, ami miatt hosszú távon megeshet, hogy nem működne a kapcsolatunk. A kapcsolatunk? Ez hülyeség. Úgy vélem, köztünk soha semmi komolyabb nem lesz. Ő képtelen kötődni bárkihez is... lehet, hogy én is.
Alapjáraton nem tartom magam bunkónak, vagy lenézőnek, viszont a nagyképű emberektől herótom van. A poénjaim gyakran sértőek mások számára, így nehezen lehet megállapítani külső szemlélőknek, hogy mikor kedvelek avagy mikor nem szívlelek valakit. Cseppet sem vélem tehát kiismerhető jellemnek magam, sokkal inkább olyannak, akin képtelenség eligazodni.
Különleges képesség: természetfeletti erő és gyorsaság
Szeret: vér - Leah - nők - partik - szórakozás - jó poénok - merészség - kalandok - versengés - Ezra (bár sosem mutatom ki) - vodka
Nem szeret: hazugságok - féltékenység - ha birtokolni akarnak - gyengeség - érzelgősség - lustaság - unalmas hétköznapok - naivitás - sportkocsik
Különleges ismertető jel: magas, jóképű idegen éjfekete hajjal és igézően kék szemekkel
Play by: Ian "Marvelous" Somerhalder

TÖRTÉNET

1862-ben születtem egy arisztokrata család sarjaként, első gyermekként. A családomra nem mondhatták, hogy kapzsi volt, még csak csalárdnak sem nevezhették Devron-ékat, mert fizették rendesen az adókat és nem simliskedtek. A szüleim becsületes embernek neveltek, amilyenek ők maguk is voltak.
Egy évvel fiatalabb öcsémmel, Ezrával jó kapcsolatot ápoltam egész emberi mivoltom alatt. Nem voltak vitáink, összetűzéseink... vagy ha akadtak is olykor-olykor, mindig megbeszéltük azokat. Bíztam benne s véleményem szerint ő is bízott bennem, bár ezt sosem említette. Jó fivéreknek tartottuk magunkat. Olyanoknak, akiket soha semmi nem szakíthat szét.
Katonának készültem, mert segíteni akartam hazámat és a jó ügyért harcolni. Nos, igen. Kinek mi számított jó ügynek. Anyám volt az egyetlen ember, aki sosem támogatta, hogy részt veszek a háborúban, de mégis mit tehetett volna?! Határozott elképzeléseim voltak a jövőmről, amikből bizony nem engedtem. Még apámnak sem, aki csecsemőkoromtól kezdve azt hitte, hogy majd a politikai életben fogok kiemelkedő szerepet kapni.
Az évek teltek... sikeresnek nevezhettem magam mindenben, mert adottságaim úgy intézték, hogy ne érjenek kudarcok. A nők terén, viszont nem igazán akadtam páromra, akiről úgy véltem, boldoggá tehetne egy életen át. Így hát vártam az igazit futó kapcsolatok és szerelmek kereszttüzében.
1880-ban lépett életünkben Leah, akit a mai napig nem tudok kiverni a fejemből és aki gyökeresen megváltoztatta én és az öcsém életét. Utálom, hogy mind a kettőnknek épp ő tetszett meg, azt pedig még inkább, hogy képesek voltunk emiatt viszályt szítani egymás között. Hülye voltam. Teljesen magába bolondított, bár az elején nem sejtettem, kivel vagy inkább mivel állok szemben. Hónapokon át udvaroltunk neki és későn derült ki, hogy vámpír. Amikor közölte, túláradó boldogság töltött el. Teljesen feldobott a gondolat, hogy talán együtt is leélhetnénk az életünket... nem is élnénk le, hanem inkább örökre egybekötne minket ez az "ajándék". Átváltoztatott. Majd az öcsémet is. És onnantól minden megváltozott... az életem száznyolcvan fokos fordulatot vett.
A teremtőm volt, így az elején akaratlanul is vágytam társaságát, nehezen viseltem, hogy mellőznöm kell, míg nem elég idős lettem ahhoz, hogy egyedül is boldoguljak. Elutaztam, messzire a családomtól, nehogy végezzek velük a fékezhetetlen szomjúság jóvoltából. Sok éven át nem láttam sem Leah-t, sem Ezrát. Nem tudtam, mi van velük, de teremtőm nem mászott ki egy pillanatra sem gondolataim közül. Biztos voltam benne, hogy amit érzek, az szerelem.
Jártam Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában és Svájcban... és most itt vagyok. Még mindig tizennyolc évesen, azonban több, mint száz éves szívvel és ésszel. Tapasztalatokat szorongatok markomban, emlékeket őrzök elmémben, amikről rajtam kívül senki sem tudhat. Leah közelében lenni még mindig felkavaró és még mindig nem vagyok biztos benne, hogy tudnék nélküle élni. Aggaszt, hogy Ezra haragja talán nem csillapodott annyi év után sem, de reménykedek... annyi érzés kavarog bennem és annyi mindent szeretnék kiadni magamból... de nem teszem. Csak maradok egy szoborszerű, jégszívű bajkeverő, akit a világ minden kincséért sem lehet megpuhítani.