Jeremiah McCauley

♀ Jeremiah McCauley & Heartbreaker ♂



« Eldobhatnám az életem egy álomért, ami nem fog valóra válni . »

♬ Fredde Gredde - Vampire bride ♬

ADATOK

Név: Jeremiah McCauley
Becenév: Jer, Jeremi, Jeremiah
Kor: 150
Születési hely, év: Iowa, 1862. május.16
Nem: férfi
Családi állapot: komplikált
Csoport: diák
Faj: vámpír
Anya: Nem emlékszem rá
Apa: Nem emlékszem rá
Testvér(ek): Már nem emlékszem rájuk
Egyéb hozzátartozó: A teremtőm: Dante, nem tudom pontosan, hogy hány éves.
Az első akit átváltoztattam: Sarah, 23 éves
A padtársam/ jövendőbeli barátnőm: Daphne, 17 éves

TULAJDONSÁGOK

Személyisége: Jer leginkább jóindulatú és békeszerető. A mindennapi életben is a nyugodt szemlélő szerepét játssza. Ha látja embertársai szűklátókörűségét és hibáit, természetesen megvan a maga véleménye, de ezek miatt csak ritkán bosszankodik. Nem háborog, és nem táplál haragot. Lehetőség szerint kerüli az izgalmakat, a zajt, és nem képes felfogni, miért nyüzsögnek az emberek annyit tennivalóik körül. A társas érintkezésben nyugodt és kellemes. Rendszerint testben-lélekben kerekded és kissé esetlen. Csillapító hatást gyakorol másokra, mert a veszekedéshez mindig kettő kell. Van benne valami szeretetreméltó és vidám, még akkor is, ha nem beszél sokat. Ő kedélyes, kellemes és tréfálkozó. Sőt, tréfában ő az első. Az embereket és az adottságokat nyugodtabban, s ezért pontosabban szemléli, mint más, így jobban észreveszi azt, ami komikus. A viccei szárazak. Nem kerít nekik hosszas bevezetést, hanem azonnal megragadja hallgatóit mind hanghordozásával, mind pedig józan és semmitmondó arcával. Csak ritkán nevet a saját viccein. Veszély esetén mindig megőrzi hidegvérét, nem cselekszik azonnal. Nem, mert az ő ereje abban van, hogy még most, a veszély kellős közepén is nyugodtan szemléli a helyzetet, mérlegel és összehasonlít minden lehetőséget, hogy azután a legegyszerűbb és legbiztosabb utat válassza. A barátság terén nem olyan szívélyes és túláradó, mint bárki más, ezzel ellentétben kitartó és hűséges. Jeremiah nem hiányzik sem az energia, sem az eltökéltség. Képes arra, hogy határozatokat hozzon, és azokat végre is hajtsa, de ezt nem teszi azonnal. Rendszerint a körülményeknek vagy valaki másnak kell őt cselekvésre kényszerítenie. Ha azonban egyszer megmozdult, kiderül, hogy mennyire ügyes is tud lenni.
Különleges képesség: Sugallat: Ez a képesség az elmére hat, s segítségével a már létező érzelmeket, indíttatásokat és terveket képes befolyásolni mások elméjében, illetve érzelem és gondolatmagokat elhinteni. Roppant bonyolult és kiszámíthatatlan képesség, és nehéz kezelni. A ténykedés egyébként, ha ügyesen csinálják, észrevétlen.
Szeret: – vér, pia, cigi, szűz lányok, rock zene, csend
Nem szeret: – Iason, hazugságok, éhezés, csalódás, akaratos személyek, zaj
Különleges ismertető jel: A kócos haja
Play by: Jamie Campbell Bower

TÖRTÉNET

Valamikor a múltban...

A nőt nehezebben kaptam el, mint ahogy elképzeltem: foggal-körömmel védekezett, meghemperegtem vele a földön, amíg el nem törtem mindkét karját, föl nem rántottam a homokról, és fel nem téptem a nyakát. És akkor láttam meg, hogy ott áll velem szemben.
Mint egy igazi gentleman, úgy öltözött, és olyan kifürkészhetetlen arcot vágott, hogy nem tudtam: vajon a nő halálán sajnálkozik, vagy az én vadászképességeimet kevesli.
- Á, üdv Jeremiah! – fuvolázta lágy, dallamos hangján.
Leejtettem a nőt, aki szétporladt a talajon, mihelyt földet ért, annyi vér sem maradt benne.
-Tiszteletemet akartam tenni a vén Danténál, de nem volt otthon… úgyhogy otthagytam a névjegyemet. Mondd meg neki, hogy Iason üdvözletét küldi…
És eltűnt – nem egyszerűen elszelelt vagy elfutott, hanem a következő pillanatban nem volt ott, nem volt sehol, nem éreztem a szagát sem, vagy a másik két férfi szagát, akikre nem maradt időm… mintha csak hologramok lettek volna, mintha a talajon szétterülő por sem az imán szárazra szipolyozott vámpírból származott volna… Sajgott és keringett a fejem a káprázattól, amíg le nem esett, hogy ez csakugyan Iason volt. Az a Iason. Akinek nem kell invitálás, hogy bejusson egy házba.
Rohantam vissza az épülethez, és magamban fohászkodtam: reméltem, hogy már korábban is a házban tartózkodott, amíg Sarah a szertartást végezte, mert akkor egy természetfeletti lénnyel a fedél alatt az egész kis varázslat hatását veszti, én pedig bejuthatok.
A konyhaajtó engedett, én pedig szó szerint bezuhantam a helységbe, neki az asztallapnak. A kis csaj nevét kiabáltam, benéztem az összes földszinti helységbe, csak a fürdőszoba ajtaját találtam zárva – dörömböltem, ököllel vertem, aztán egy, a konyhából szervált fémmozsárral levertem róla a zárat, a tölgyfa pedig végre engedett.
Sarah a kádban feküdt, a karja a kád szélén, amelyből vastag sugárban folyt a vér a padlóra, a másik csuklója szintén átvágva, az pedig a ruháját áztatta vörösre az ölében, az arca a fal felé fordult.
- A kurva életbe! A kurva, kibaszott életbe!
Bepánikoltam. Ilyen vérzéssel, akármennyire is siettem, talán már percek óta halott. Talán ebben a percben hal meg, vagy a következőben. A földön ott a borotva kinyílva, mintha csak az ujjai közül csúszott volna ki, és megértettem, hogy ezt ő maga tette, Iason nem árthat egyetlen halandónak sem és nem is hazudhat nekik…
Odaléptem a kádhoz, megfogtam az állát, és magam felé görgettem a fejét, a szemei kidülledtek, mintha nem értené, mit keresek itt.
-Dante? – nyögte alig hallhatóan.
-Igen, Dante, Dante ki fog nyírni, ha visszajön! A kurva életbe!
Felnyaláboltam, már amennyire tudtam, és felvittem a hálószobába, amilyen gyorsan csak tudtam, aztán az éjjeliszekrényen elkezdtem keresni a mobilomat, és miközben a lökött tyúk az utolsókat rúgta az ágyon, mindent összevérezve, és valami észveszejtően szexis illattal telenyomva a levegőt, én Dantét hívtam.
Persze miért is lenne a Grand Kanyonban térerő?
Odaültem az ágy szélére, és azon kezdtem gondolkodni, mi a fenét csináljak. Arról volt szó, hogy védjem meg, de nem arról, hogy saját magától! Mit mondhatott neki az a szemét állat, amitől felvágta a saját ereit, egy olyan vinnyog kis érzékeny széplélek, aki egy akciófilm alatt is elfordítja a fejét, ha vért lát fröcsögni?
Szinte hallottam a fejemben a visszaszámlálást: hatvan, ötvenkilenc, ötvennyolc… A tekintete kitisztult, mint a haldoklóké általában, mikor már lepergett előttük az életük, és megértik, hogy nekik nincs tovább. Átszaladtam az ő szobájába, felkaptam az ágya közepéről a discmanjét, átvittem magamhoz, összekötöttem a hangfalakkal,és lenyomtam a play gombot.
Olyan közel hajoltam hozzá, hogy érzékeljem, mennyire szedi még a levegőt, és meglepődve a saját hangom remegésén, megpróbáltam kinyögni:
- Figyelj. Az, hogy mire gondolsz a halálod pillanatában, az egész további sorsodat meghatározza. Nem szabad félned, mert akkor a félelem marad az egyetlen érzés benned az örökkévalóságig. Megértetted? Nem szabad félned. Gondolj valami szépre. Gondolj arra, hogy ugyanolyan leszel, mint Dante. Hogy semmi sem fog elválasztani tőle. Hogy örökre együtt lesztek. Vagy csak hallgasd a zenét. Azt szereted, nem?
Átnyúltam a dereka alatt, megpróbáltam fölemelni és félig a vállamnak támasztani, mire ő erőlködve azt sóhajtotta:
-Te mire…
-Hogy én? – rámosolyogtam, mintha ez egy kellemes emlék lenne, pedig nem az. – Én féltem, amikor meghaltam. Féltem, hogy nem leszek elég jó Danténak. Hogy csalódást okozok neki. Vagy hogy csak „kegyes halálban” részesít a szolgálataim után, és miután megitta az összes vérem, egy cseppet sem ad vissza belőle, hogy nem tesz magához hasonlóvá. Neked nem szabad erre gondolnod. Gondolj inkább arra, hogy mellette aludhatsz el minden reggel, és mellette ébredhetsz fel minden este. Oké?
A nyaka másik oldalát haraptam meg, nem azt, amit Dante korábban megjelölt. A szíve alig dobogott, a teste megmerevedett, a rohadt stricije nem sok vért hagyott a testében. De ez nem lehet baj, hiszen én magam is egy hasonló szituáció terméke vagyok, Dante megoldotta valahogy.
Sosem tudtam, mennyi vér kell ahhoz, hogy gyermeket nemzzünk. Dante egyszer elmagyarázta, hogy a gyermek ereje és képességei csak két dologtól függenek: milyen erős az atyja, és mennyi vért ad át neki az átváltozáskor. Az elsőszülöttek mindig a legjobban sikerült fiókák a fészekaljban, utána minden gyermek egyre kevesebb hatalmat kap a démontól… és persze minél idősebb a vámpír, amikor az első gyermekét teremti, annál többet tud neki átadni önmagából.
Felharaptam a csukómat, és a szájához tartottam.
-Nyeljél. Nyeljél, kislány. Nyeljél! Gyerünk! Csináld, csináld!
Vajon hogyan lehet egy holttestet mozgásra bírni? Sarah kétségtelenül halott volt, friss hulla, de hulla, és a vérem lassan, kínosan lassan csorgott le a torkán, majd elérte a gyomrát, és beindult az ősi láncreakció: a démon felkeltette az éhségérzetet a halottban.
Először egészen gyengén szívni kezdte a csuklómat, aztán egyre erősebben, bár fogai még nem voltak, amivel nagyobbíthatott volna a harapás helyén, így csak a metszőfogaival roncsolta a bőrt és az ereket, hogy minél vastagabb sugárban jusson hozzá a vörös aranyhoz, ami új életet adott neki.
Mivel alig fél órája lakmároztam be, a testem tele volt vérrel, és nem éreztem azt, hogy túl sokat venne ki belőlem… végül teljesen magától hagyta abba, és azonnal elaludt, nekem támaszkodva, mint egy jóllakott csecsemő.
Nem látta és nem hallotta, hogy sírok, miközben lefektettem az ágyra, mellé gömbölyödtem és magamhoz szorítottam. Dante, te idióta barom. Miért nem mondtad, hogy ilyen érzés? Miért nem mondtad, hogy mennyire erős, intenzív, azonnali és leírhatatlan? Ha ilyen váratlan és… és képtelenül, észvesztően szoros kötelék képes kialakulni köztem, és egy olyan lány között, akihez még csak nem is vonzódtam soha, akkor miért nem tetted a gyermekeddé? Ha ez ennyire vegytiszta szerelem, akkor hogyan tudtál magamra hagyni? Hogyan tudtad Sophiát magára hagyni? Hogyan tudtál akár csak két lépésre eltávolodni tőlünk? Hogyan nem vágytál arra, hogy mindig a közelünkben légy, hogy megóvj minket, gondoskodj rólunk, megtaníts arra, amit tudsz?Nem így akartam megérteni, mit jelent egy gyermek.
Nem így akartam megérteni, hogy mit nem jelentettem Danténak, amit nekem ez a lány jelent.