Labirintus kert - Brandon és Flora

Iszonyatosan sajgott a fejem… Fogalmam sincs arról, hogy mitől, és valamiért még a tegnapi napomra sem emlékszem. Annyi biztos, hogy vágytam a vérre, és a szobámba mentem. Na, onnantól kezdve kész homály az egész tegnapi napot. Jó lenne tudni, hogy mi is történt, de nem hiszem, hogy valaki ép eszű magyarázatot tudna nekem adni. Talán Cedric, de őt meg nem akartam még reggel felkelteni. Biztosan mélyen aludt, nekem meg nem volt szívem felverni az álmából. Bár azt is furcsállom, hogy össze volt tolva a két ágy, na de mindegy is, majd megkérdezem tőle este. Ha addig el nem felejtem.
A reggeli zuhany után kisétáltam a koleszból, és úgy döntöttem, hogy ma kiszellőztetem a fejemet az udvaron. Viszont, amint kiléptem az ajtón, egy nagyon jellegzetes illat csapta meg az orromat. Nagyon ismerős volt, és tudom is kihez kötni ezt a gyönyörű illatot. A tulajdonosa nem más, mint Flora, az én leírhatatlanul gyönyörű padtársam. Valahol a közelben lehet, ha ennyire érzem az illatát. Igaz, gyengécske, de ha elindulok megkeresni, akkor biztosan rá fogok akadni. Na, nem azért mert mindig tudom, hogy hova szokott menni, hanem mert előny, ha danpeal vagyok, és a szaglásom kifinomultabb, mint egy emberé. Csak követem az illatot, és rá is fogok bukkanni Florara.
Mélyen beszívtam a levegőt, és kiszűrtem a parfümjét, és máris megindultam előre. Nem tudom milyen cél vezérelhette, hogy a labirintus kertbe ment, de szerintem eltévedhetett. Igaz, ha én is bemegyek, akkor sem fogunk onnan kijutni. Mondjuk, meg tudom jegyezni az utat, de ha már vele lehetek, akkor miért vezetném ki onnan? Soha nem tudok vele kettesben maradni, itt az ideje, hogy ezt bepótoljam.
Elindultam, követve az illatot, és hosszú-hosszú percekbe telt, mire elértem a célomat. Körülbelül a közepén lehetünk, vagy talán kicsit arrébb, de ez engem most nem igen érdekel, elvégre megtaláltam a személyt, aki miatt bemerészkedtem a labirintusba. Mosolyogva léptem oda mellé, és befogtam a szemeit, majd elváltoztatott hangon szólítottam meg.
– Én vagyok a labirintus mumusa. Most elviszlek a barlangomba, és megeszlek vacsorára. –remélem sikerült kicsit ráijesztenem, mert ez is volt a célom.

To: Brandi*-*

Fogalmam se volt arròl, higy mivel üthetném el a felesleges időmet. Egy dolgot szerettem volna nagyon, az pedig az, hogy az emberi kapcsolataimat ápolgatom találkoznom kéne a barátaimmal, ha már szombat van, nem akarok tanulni, minek azt szombaton? Sokan strébernek néznek, mert ritkán megyek haza, de ennek csak annyi az oka, hogy anyámékat akkor láthatom amikor.akarom, viszont a barátaimmal nem lehetek sulin kívül mindig egyűtt. Van is valaki, aki nagyon tetszik, de sok dolgot hallottam erről az osztálytársas járás dologròl, s nem éppen pozitívak voltak a visszajelzések. Azt meg végképp nem gondolom, hogy Brandi valamiféle érzelmet táplálna is irántam a barátin kívül. Vagyis, nem éppen ùgy viselkedik, mint akinek tetszik egy lány is. Amolyan tipikis fiù, de én mégis nagyon jòba vagyok vele, mondhatni az egyik legjobb barátom. Soha nem mondtam el neki, hogy mimént is vagyok vele,mert én magam is alig tudtam elhnni, hogy Flora, az a lány aki az álmainak él, egyszer csak szerelmes lehet valakibe, aki minden bizonnyal nem érez iránta semmit. Teljesen Brandin kattogott az agyam, csak ekkor vettem észre, hogy hova is indultam, amerre fordultam, mindenfele ösvények voltak. Körbe-körbe forogtam a tengelyem körül, de nem tudtam, hogy melyik lehet a helyes kijárat innen, a labirintusbòl. Remek. Nem volt nálam semmi, csak egy régi kinyùlt kötött pulòver volt rajtam, meg egy kopott farmer. Kifejezdtten fáztam, majd valaki hirtelen befogta a szemeimet, s mély, dörmögő hangon szòlalt meg. Engem elkapott a frász, de valami ismerős.mégis volt ebben az érintésben. Sejtettem, hogy Brandi lesz az, mivel csak ő lehet ilyen fogyatékos, hogy képes legyen így rám ijeszteni. Persze ezt nagyon is szerettem benne. Felnevettem, majd lehámoztam a kezét a szememről.
- Elég érdekes egy mumus vagy. Ezek szerint alakváltò képességgel is rendelkezel, ezért jelentél meg a padtársam testében.- mosolygok rá kedvesen, majd a karjaimmal melengetni kezdtem magamat. Egy rövid ideig elgondolkoztam, hogy vajon honnan tudta azt, hogy itt vagyok. Elvégre nem beszéltük azt, hogy ki mászkerál a labirintusbn, de ő pont ugyanùgy lehet itt véletlenül, mint én.
- Remélem tényleg nincsen itt mumus, mert akkor biztosan mi leszünk a vacsorája.- mondom, majd ismét elmosolyodtam. Kissé.zavart, hogy így lát, smink nélkül, meg elnyűtt ruhában, amikor ő.megint tökéletesen fest, mint mindig. Nem akartam sokáig nézni, mert az feltűnő lett volna, de nem mindig tudtam levenni ròla a szemem.

El sem tudom mondani, hogy milyen fontos is nekem Flora közelsége. Már az első pillanattól kezdve beleszerettem, és ez az a tipikus szerelem első látásra. Valahogy, nem is tudom elmondani. Számomra olyan, mint egy földre szállt angyal, akinek az a küldetése, hogy meggátolja a vérszomjam. Komolyan mondom, akármennyire is éhes vagyok, s ha megérzem Flora illatát, csak rá tudok gondolni, és az éhségem rögtön elszáll. Talán, mert szerelmes vagyok belé, és meg akarom magamnak szerezni. Csak az a baj, hogy Ő ember, illetve nem az a baj. Hanem, hogy bármit is kérdez, képtelen vagyok hazudni neki. Nem is tenném, nem arról van szó, csak na… egy danpealnak sok titkolnivalója van. Ha netalántán rákérdezne, akkor félnék a reakciójától. Nem tudnám megemészteni, hogy nincs a közelemben. Valószínűleg kifordulnék magamból, és még Cedric sem tudna megállítani. Mindegy is, erre még nem igen kell gondolnom, elvégre fogalmam sincs, hogy mit is érez irántam Flora, és a barátságunkat sem szeretném lerombolni.
– Igen, most ettem meg, és felvettem az alakját. Ha téged is megeszlek, a te alakodat is fel tudom majd venni. –mondtam komoly hangon, de nem tudtam tovább hazudni neki, elvigyorodtam, és megöleltem, majd nyomtam két puszit az arcára.
– Nem hiszem, hogy egy iskolában tartanának mumust. Elvégre, ez nem a Roxfort. Meg ne félj amíg engem látsz. Mellettem biztonságban vagy. –mosolyogtam rá őszintén. Kevés olyan lény létezik ezen a Földön, aki le tudna engem győzni. Némelyik vámpírt is le tudnám győzni, csak meg kell, hogy harapjam, s kész. Várfarkasról nem tudok, hogy lenne a városban, szóval azoktól nem kell tartanom, a danpealok meg nem használhatják egymáson a képességeiket, szóval esélytelen a vereségem.
– Mesés illatod van, mint mindig. Csak nem eltévedtél? –picit elpirultam, mikor megdicsértem az illatát. Igaz, ennek köszönhetem, hogy megtaláltam, remélem nem fog másik parfümre váltani. Akkor lennék csak bajban. Félnék, hogy véletlen megtámadnám az új illata miatt. Na de erre még gondolni is rossz, szóval koncentráljunk arra, hogy ne jöjjek nagyon zavarba, amiért kettesben vagyok Floraval. Ritka helyzet, ki kell használni az ilyesmit.